A cikk, megjelenésekor elérhető aktuális adatokat tartalmaz és azok alapján készült.  

Statisztikák szerint a magyar nők egy része egyáltalán nem jár rákszűrésre: ez rendkívül riasztó adat, hiszen a méhnyakrák a magyar nők körében vezető haláloknak számít, évente csaknem 500 nőt veszítünk el miatta 1. Itt az ideje, hogy beszéljünk a vizsgálatról!

A méhnyakrákszűrést, más néven Pap-tesztet az 1940-es években fejlesztette ki egy George Papanicolau nevű görög orvos – miután a vizsgálat segítségével sikerült visszaszorítani a méhnyakrákos esetek számát, az egész világon átvették az alkalmazását, napjainkban pedig az egyik leggyakrabban elvégzett nőgyógyászati vizsgálatnak számít. A vizsgálat lényege, hogy a méhnyakról levett hámsejtekből kiderüljön egy esetleges gyulladás, fertőzés, vagy rákos elváltozás – a Pap-teszt rendkívül pontosan képes meghatározni a méhnyakrák kezdeti stádiumát, így a kóros esetek egy részében életet menthet.

A vizsgálatról sok rémtörténet kering: a nők többnyire a fájdalomtól, a vérzéstől, valamint a kiszolgáltatott helyzettől tartanak, mielőtt nőgyógyászhoz fordulnak. Nagyon fontos, hogy megtaláljuk azt a nőgyógyászt, akiben maximálisan megbízunk, hiszen bármikor előfordulhat, hogy vizsgálatra van szükségünk. A rákszűrés menete egy általános nőgyógyászati vizsgálathoz hasonlít: fel kell feküdnünk a vizsgálati székbe, ahol az orvos segít megtalálni a számunkra legkényelmesebb helyzetet. A külső nemi szervek megtekintése, valamint a méh és a petefészkek áttapintása után az orvos egy kacsának nevezett eszközt helyez a hüvelybe, mely segítségével láthatóvá válik a méhszáj – ha kellemetlennek érezzük a feszítést, nyugodtan szólhatunk a szakorvosnak, hogy kisebb méretű kacsával végezze a vizsgálatot. A teljeskörű rákszűrésnek az úgynevezett kolposzkópia is része, mely során az orvos egy mikroszkóphoz hasonló eszközön keresztül tekinti meg a méhnyak hámját, esetleges elváltozások után kutatva. Ezt követi a tényleges mintavétel, mely fájdalmatlan és csupán másodperceket vesz igénybe: a nőgyógyász ekkor egy ecset- vagy kefeszerű mintavételi eszközzel hámsejteket vesz, a kész kenetet pedig elküldi tenyésztésre. A teljes vizsgálat többnyire nem tart tovább 2-3 percnél, és a legrosszabb esetben is csak enyhe rózsaszínes folyás követheti.

A citológia eredményére körülbelül 1-4 hetet kell várnunk, és bár a nőgyógyászok többnyire részletesen ismertetik az eredményt, amikor otthon átolvassuk a leletet, gyakran elbizonytalanodunk a sok idegen kifejezést látva. A leleten legtöbbször jelzik, hogy értékelhető-e a kenet, ha pedig nem, annak az okát minden esetben feltüntetik. Az úgynevezett „P-szám“ jelzi a citológia eredményét: egészséges, szűz lányok és nők esetén a legtöbbször P1 az eredmény, szexuálisan aktív nők esetén pedig P2. Ezek negatív leletnek számítanak, azaz ilyen eredménnyel elég egy év múlva ismételni a vizsgálatot. A P3-as eredmény utalhat gyulladásra, fertőzésre, vagy a rák kezdeti stádiumára, melyet CIN felirattal jeleznek a leleten. A protokoll szerint ilyenkor gyulladáscsökkentő készítmények használata után meg kell ismételni a vizsgálatot – amennyiben ezután is P3, vagy rosszabb az eredményünk, további kivizsgálás válik szükségessé, ez pedig többnyire szövettani vizsgálatot jelent. A P4-es és P5-ös eredmény egyértelműen rosszindulatú sejteket jelöl, ekkor tisztázni kell a daganat elhelyezkedését, stádiumát, valamint a kezelési lehetőségeket. A méhnyakrák kezdeti stádiumban kiválóan gyógyítható, az esélyek azonban a daganat előrehaladása során nagyban romlanak, így rendkívül fontos, hogy rendszeresen eljárjunk a szűrővizsgálatra.

A méhnyakrákos esetek csaknem 100%-áért a humán papillómavírus felelős1, mely a méhnyaki daganatok mellett szeméremtesti és hüvelyrákot, végbélnyílás körüli daganatokat, valamint nemi szervi szemölcsöket is okozhat. A rendszeres szűrővizsgálatok mellett a megelőzésért védőoltással is tehetünk: hazánkban már három védőoltás is elérhető, melyek segítenek megelőzni a méhnyakrákot, ráadásul fiúk és férfiak számára is beadhatók, akik gyakran a tudtukon kívül, tünetmentesen adják tovább a vírust.

Az Ön egészségi állapotával vagy kezelésével kapcsolatban az elsődleges információforrás a kezelőorvosa kell, hogy legyen, ezért ha bármilyen kérdése merül fel, lépjen kapcsolatba kezelőorvosával! Mindig egyeztessen orvosával, mielőtt e tájékoztatóban található bármilyen javaslatot megvalósít.

1 Kásler M. A humán papillómavírus okozta megbetegedések, megelőzésük lehetőségei és ennek népegészségügyi előnyei. Orvosi Hetilap Supplementum, 2012. december